Palackba zárt emlékek

Palackba zárt

emlékeim a

hullámokra bíztam,

benne van 

minden gondolat,

mit valaha leírtam…

benne az egész

Világ, amit oly

szépnek láttam,

van benne öröm,

bánat is, és minden, 

amit vártam…

Ott lebegnek

az álmok is,

amik nem teljesültek,

benne égnek a

vágyak is, mik

lassacskán elültek…

Emlékek áttetsző falán

megcsillanó fények,

életem forgószínpadán

felvillanó képek…

Ha egyszer kezedbe

kerül, nézz csak

mélyére bátran:

a titok ott rejlik belül, 

minden szívdobbanásban,

mert minden emlék

dallam is, bennünk

rezgő varázslat, s

lelkünket összekötik 

láthatatlan szálak…

Emlék-füzérek

Fényfüzérek:
a város gyöngyei,
egymáshoz kapcsolt
láncszemek:
folyó, házak, hegyek,
két part között átívelő,
múltat, jelennel
összekötő emlék-hidak:
kavargó hópihék
vas-szürke ég alatt,
vers-foszlány,
tépett papírlapon,
árnyékok a tavon:

„Hideg kéz a zsebben,
várom, hogy felmelegítsd:
ág reccsen, a csendben
madártoll hull a hóra,
vannak percek,
amikor megáll az óra,
ez most ilyen…”

Emlék (Ricordo)

Ne bánkódj értem, ne sírj, kicsi kedves,
mert el kell válnunk akkor is, ha fáj,
az őszi táj már ködfoltoktól nedves,
és rég elmúlt a tavasz és a nyár...

Hűs esti szellő őrizze az álmod,
míg képzeletem hozzád visszajár,
a régen volt és mindig visszavágyott
csókjaink emléke rád talál...

Téli faágon hólepel, ha csillan, s
fagyos szél zörget házad ablakán,
az édes óra visszatér egy percre,
mint akkor rég, szerelmünk hajnalán...

S majd színt varázsol arcodra, ha fázol,
mint kandallóban tűzpiros parázs,
és csöppnyi lángot rajzol két szemedbe,
akár egy izzó, tűnő látomás...

Akkor se sírj, ha elkerül az álom,
hallgasd szívednek régi dallamát,
behunyt szememmel én is újra látom,
és újra élem az örök csodát...

A szerelem az egyetlen ajándék,
szegény, kinek belőle nem jutott,
végzetes harc vagy csupán könnyű játék,
ha már csak emlék, akkor megtudod...